A 7-es sorozat a '70-es évektől a formai,anyagi és zenei minőség találkozópontja a Missionnél,
a gyártó hagyományosan ebben a szériában vezeti be kutatási eredményeinek jó részét.
Jó szokásáhoza nemrégiben megjelent79-es modellcsaláddal is ragaszkodott, különösen ügyelve a megjelenés és a funkció harmóniájára. Idehaza nagyon népszerűek a méretes, lehetőleg háromutas hangsugárzók, nem lennénk meglepve, ha a 796-ra ishamar ráharapna a célcsoport. Perszeez a bizonyos célcsoport nem lehet annyira széles, mint mondjuk a büdzsé- szintű m34i-é (HFP78), de a nem egészen négyszeres árért ezúttal totálisluxuskivitel jár cserébe. A színtől (fekete, fehér, rózsafa furnér) függetlenül magasfényű zongoralakk bevonattal készülő család legnagyobb, méter magas, dobozostól több mint 23 kilós, 32 literes képviselője igencsak csinosra sikerült, nem lenne rossz látni a másik két színben is, de így élőben a fekete nagyon ütős, látványosan tükröződnek a fények a speciális, kőzetszerű anyagból épített ház mélyen hátrafutó, ívelt oldallapjainak domborulatán. Itt a legapróbb részlet sem lehet jelentéktelen, még a testtel azonos felületkezelésű,  igényesen formált talapzatra szerelt, könnyű szintezést lehetővé tevő, széles, kúpban végződő, krómozott lábak is a konstrukció díszére válnak. A karcsúság nem öncélú látványelem, a lekerekítésekkel, letörésekkel elkeskenyített előlap előnyös szórási tulajdonságokat biztosít, csakúgy, mint a hangszórókat magába foglaló, tapadós felületű fekete műanyagból formált blokk.
Alulra szokás szerint a viotex szövetmembrános, folyadékhűtéssel és hűtőbordákkalis ellátott csipogó került,felette egy 13 centis, öntvénykosaras középsugárzóval. Az irídium fáziskúpot körülvevő kónuszát erős aramid polimerszálakból szőtt, gyanta kötőanyagba ágyazott, rendkívül merev, háromdimenziós parawave struktúrából alakították ki, a meghajtást nagy fluxussűrűségű neodímiummágnesmotor biztosítja. Kábelezésül oxigénmentes rézvezető szolgál, a számítógépes modellezéssel optimálisra
hangolt, kompenzációmentes keresztváltót közvetlenül a két pár aranyozott banánaljzattal szerelt csatlakozóteminálra ültették. A hangszórók által befelé sugárzott hullámok közömbösítéséért, a rezonanciák kioltásáért különleges, háromrétegű, három különböző frekvenciasávban csillapító kabinetszerkezettel veszi fel a harcot a Mission. A széria mindkét padlón álló típusa kapott még egy dedikált mélysugárzót is, amely szinte észrevétlenül húzódik meg a doboz oldalában, közel a padlóhoz; a 796-nál 20 cm átmérőjű woofert akkor tanácsos kifelé irányítani, ha az oldalfalak három méteren túl húzódnak. Hátul nyíló re- flexportja miatt a hátsó falakhoz sem engedhetjük túl közel a tekintélyes mélységű hangsugárzót, vagyis ezek a modellek bizony igénylik maguk körül a teret, a levegőt.

Hangminőség

Egy ilyen különleges szépségű hangsugárzót nem kezd el csak úgy hallgatni az ember, először nézegeti, szemmel kóstolgatja, belül némi félsszel, hiszen nagyon kiábrándító, mikor a hang nem méltó a kivételes külsőhöz. A Mission 796 esetében azonban kár aggodalmaskodni, messzemenően pontos, kifinomult szimfonikusainak megszólalása, rendkívül jól ötvözi a hangulatot és a részletezést. Nagyvonalúan masszív a karakter, semmiben sem szenved hiányt a hangkép, komplex a felbontás, a legapróbb részletről is lerántja a fátylat a rendszer, a hangszerek koncentráltak, rendkívül plasztikusak és közvetelenek, ugyanakkor hitelesek bármiféle ellágyulás nélkül teremtenek átfogó koncerthanglatot. Térbeliségük elsőrangú, nagyon elemében van a színpadkép, látványosan alakuk a a zenei cselekmény, egészében véve átfogó, levegős, kifogástalanul berendezett a hangszínpad, reszleteiben pedig alapos, gondosan elhelyezettek a hangszerek a térben, határozottan látni mögöttük az embert, a muzsikust is. Elképesztően információdús a produkció, olyan dolgok is előkerülnek, amiket nem feltétlenül  szeret mindenki észrevenni, világosan kihallatszik a fúvósok akaratlan gégehangja, ahogy nyelnek egyet-egyet, a lélegzetvételek, a helyezkedések a széken, szinte a karmesteri pálca suhogása is kivehető. Mindehhez tökéletesen illik a mindenható dinamika, atuttik összerezzentik a közönséget, a
kivezérlési csúcsok makulátlanok, lenyűgöző a megszólalás ereje, pontossága. Operán egészen káprázatos az ének éteri tisztasága, fájdalmasan magabiztos,lefegyverzően élénk, de semmi
esetre sem agresszív, a közvetlenség a hangversenyterem első sorának tökéletes illúzióját nyújtja. A jazzkoncerten vibrál a levegő, nyüzsög a közönség,tapintható a várakozás, aztán nagy kedvvel és lendülettel beindul a banda, kapkodásról azonban szó sincs, a frissességhez
fegyelmezett, pontos ritmusú előadásmód társul. Valami szenzációsan mozog, peng és gyöngyözik a vibrafon, hangszíne és térbelisége is bámulatos. A felső sáv már megosztóbb lehet, a kifogástalanul fémes cinek mindenképpen kiválóak, de a legkevésbé sem diszkrétek, még a dobseprő sem simogat, és nagy hangerő mellett a közepek sem nélkülöznek némi élt. Abszolút kézben tartott, hiteles a basszus, nagyon jól adagolt, pontos és energikus, minden
mélységben jól adja a nagybőgőt, nem telíti túl a levegőt, tartja magát a kiegyensúlyozott
megjelenítéshez. Popzenén újra csak a teljes magabiztosság érzete uralkodik el, feneketlen mélységű a részletezés, átható a stabilitás, kimekimeríthetetlen a hangerő, a gyengeségnek még a gondolatát is kerülve teszi oda magát a rendszer, folyamatosan sugallja, hogy bármire képes, de legalábbis többre, mint amire szükségünk lehet. Szintetizátorral gyilkosan hidegvérű, minden ízében profi, könyörtelenül, de fájdalom nélkül pusztít. A metál egy szőnyegbombázás brutalitásával tombolna, ha nem lenne benne valami sebészi pontosság, módszeresen szed szét mindent maga körül, olyan, mint a káros szenvedély: könnyű rászokni, ártalmas, de rendkívül jólesik.

Ajánlás

A Mission hangdobozok már belépő szinten is kifogástalanul összerakott, igényes típusok, de manapság ezen a téren mások sem teljesítenek rosszul. Valamivel feljebb a ranglétrán
azonban nagyon belehúzott a britből nemzetközivé vált gyártó, a középkategóriában indított 79-es sorozat kimagaslóan pazar kivitelével messze felülmúlja a régi 78-asokat, nem is bútor-, inkább hangszerminőségű. A 796 hangja nem olyan szelíd, mint alsóbb kategóriás rokonaié, mintha a magas színvonalú technikai megoldások egyenesen köteleznék a pontos, részletező megszólalásra, nagy örömét lelheti benne, aki kedveli a minden stíluson megnyilatkozó áthatóan tiszta, magabiztos erejű hangzást egy olyan hangsugárzótól, melynek a puszta látványa is esztétikai élmény.

Zajácz Tamás